Blog
Nem túl derűs gondolataim a világról és környezetemről.
Figyelemmel kísértem a tévében a civiljogi törvény kapcsán folytatott parlamenti vitát. Éppen Gaudi-Nagy Tamás szólalt fel, és pontról-pontra kielemezte, hogy milyen szörnyűséget készül lenyomni a civil szféra torkán a narancsdiktatúra. Persze mindezt megalapozott jogi köntösbe bújtatva. Az utána felszólaló LMP-s hozzászólás ehhez képest nagyon vérszegény volt. Remélem, szégyelli magát mindenki, aki rájuk szavazott!
Július 19-én még nem tudtam, hogy 21-én hajnalban Lengyelországba indulok egy ismerős bandával. Először Rudi kiírását láttam Facebookon, hogy egy 10 napos lengyel útra keresnek még két útitársat. Szállás, étel, utazás biztosítva, csak költőpénz kell. Csábítónak hangzott, bár sok mondvacsinált ellenérvet fel tudtam hozni ellene. De a Szívem is úgy gondolta, hülyeség lenne kihagynom. Közben másik csatornán keresztül is invitáltak. Így kötöttem ki 21-én, csütörtökön hajnal fél 5-kor egy nagy bőrönddel egy Skafunderz feliratú, 8-személyes luxus kisbuszban.
Az utóbbi időkben azon ügyködtem, hogy a cloud technológiákról való átállást úgy oldjam meg, hogy továbbra is elérhető maradjon minden érzékeny adatom. A cloudban, vagyis a mindenféle szervereken tárolt adatokkal ugyanis az a baj, hogy nagy testvér figyelhet, és ha nem tetszik neki valami, akkor fuccs a többi adatodnak is. Gmailed van? Ugye milyen könnyen tudsz keresni eddigi leveleid tartalmában? Roppant kényelmes funkció. Ugyanilyen kényelmesen futja át a szolgáltató nem egy, hanem minden felhasználó levelezését, ha kell.
Tervem megvalósításához szükség volt egy USB-s külső vinyóra. Vateráról alig használtan 10e Ft-ért jutottam hozzá egy 250 GB-os 2,5" laptopvinyó kerethez. Szétpartícionáltam egy 20 gigás Linux részre és 230 gigás NTFS részre. A Linux partícióra felkerült egy Linux Mint Debian 10, ami egy különleges disztró, nem kell félévente újrarakni, mindig megkapja a legújabb szoftvercsomagokat. Rolling release angolul. Ez már a telepítés utáni frissítésben megmutatkozott, mert az OpenOffice-t lecserélte LibreOffice-ra. Ez a Linux egyébként még nem tartalmaz semmi saját anyagot, csak arra kell, hogy képes legyen elindítani egy VirtualBoxot. A rendszer lényege ugyanis a virtualizáció. Egy minden oprendszer alól, minden gépen elindítható asztali környezetre van szükségem, amit egy virtuális géppel tudok megvalósítani. Dolgozni - DTP-zni, fotót, videót honlapot szerkeszteni - nem ezen fogok, itt csak a dokumentumkezelés, netezés folyik.
A Virtualboxnak van portable változata is, tehát bármilyen windóz XP, és Win7 alól el lehet indítani, ami már tölti is a virtuális gépet. VM-nek is Linux Mint Debian Edition van fent, hogy ne kelljen cserélgetni. Amit eddig webes felületen csináltam, azt igyekeztem célalkalmazásokra terelni. RSS-ek olvasgatása Netvibes helyett Liferea feed aggregatorral, levelezés Evolutionnal. Ezek jóval kisebb sávszélen is elvannak, mint egy webes felület, mert csak a legszükségesebb elemeket töltik le. Ez egyfajta készülődés is egy későbbi szélessáv-hiányra.
További biztonságtechnikai lépés az lenne, ha a VM fájl Truecrypttel lenne titkosítva. Ha a laptop esetleg izmosodna, akkor ezt is meglépném, de egyelőre várok ezzel a lépéssel. Így is elég biztonságosnak tartom ezt a rendszert.
MSZ közösségi kertművelésünk a héten elmaradt az esős időjárás miatt. Tavaly tavasszal művelésre kaptunk egy 0,6 hektáros körtéskertet, ahol mint kiderült, Bosch kobakja fajtájú körte terem. Ez a fajta leginkább cefrébe jó, de abba annyira, hogy a decemberben megrendezett bárándi pálinkaversenyen előkelő helyezést ért el. Az idei munkálatok azzal kazdődtek, hogy múlt héten elkezdtünk metszeni, változó eredményességgel. Volt, aki annyira belejött a metszésbe, hogy munkájának végén egy darab termőrügy nem maradt a fán. Sebaj, van még azon kívül 200 fa.
A héten kint jártunk Beregszászon (Ukrajna), hogy az ottani magyar egyetem HÖK-ös tagjaival felvegyük a kapcsolatot, terjesszük a szabad szoftvereket, és további együttműködési lehetőségeket dolgozzunk ki. Lesz is pár Linux tábor itt Hajdú-Bihar megyében ennek hatására.
Ukrajnából mindig hoznak mások mindenféle édességeket, mi sem maradtunk ki a sorból. Volt mindenféle töltött csoki, bonbon, keksz, mifene, de az aszalt gyümölcsök jobban érdekeltek. A csokiba mártott aszalt kajszi nem volt nagy durranás, de a dióval bélelt, csokibevonatú aszalt szilva isteni finom volt. Itthon a család egy ültő helyében el is pusztította az egész csomagot. Ám szöget ütött a fejembe, hogy ilyet házilag gyártani egyáltalán nem lenne hülyeség.
A manapság indított számítógépes tanfolyamok véleményem szerint többet ártanak, mint amit használnak. Vegyük például első tapasztalatomat, amikor a munkaügyin keresztül jelentkeztem egy gazdasági informatikus tanfolyamra. Első sokk akkor ért, amikor a tanulmányi szerződésen szerepelt a tanfolyami díj: fejenként félmillió forint. Ez két előadót jelentett 8 hónapon keresztül napi 4 órában, olyan 25-30 főre. 15 misi azért nem kis pénz, ha kevesebb mint fele az önköltség. Második sokk a tananyag ismertetésénél ért, mert az általam várt színvonal alatti volt. Egyik része a számítástechnika, amiben keményen még a Turbo Pascalba is belecsaptak, másik része valami vállalati gazdasági rész, amit szintén tanultam érettségi után két évig a képesített könyvelői tanfolyáson. Mondjuk nem lettem könyvelő, mert az annyira nem az én világom, hogy könyvvitelből meg is buktam. Szarul magyarázták el akkor az alapokat, és csak most értettem meg a lényegét, ahogy magamnak vezetem a háztartási könyvelésemet. De visszatérve a gazdasági informatikus tanfolyamra, fontosnak tartom megemlíteni a cég nevét: OKI-TOK Oktatási és Kereskedelmi Bt. Nincs saját weboldaluk, gyanítom, hogy az állami megbízások túlszámlázása a feladata, és valami nagyobb cég outsourcing megoldása.
Hamar kijelentkeztem a gazdinfós képzésből, és örülhetek, hogy nem kellett visszafizetnem a teljes tandíjat, mert találtak más embert, akit finanszíroz az állam. Sajnos nem voltam ilyen szerencsés a második tanfolyással, ami ezúttal a Rutinsoft által hirdetett webmester képzés volt. Csúnyán rászedtek. Egy telefonhívással kezdődött, amikor éppen lehetőségeket kerestem az első tanfolyam után. Egy ügynöknő mondta, hogy szívesen lejön és elmondja, hogy miről van szó. Eljött házhoz, és megegyeztünk, hogy amelyik részt tudom, abból soron kívül levizsgázok, és nem kell bejárnom, nem kell fizetnem. Én hülye voltam, a nő rámenős, ezt nem rögzítettük írásban a szerződésben. Egy hónap múlva volt konkrét eligazítás a tanfolyammal kapcsolatban, ahol a leendő elődadók többek közt ismertették a tananyagot. Kiderült, hogy itt sem terem számomra sok babér, az oktatott anyag 10%-át tudnám hasznosítani, és van húzótantárgy is, hogy senkinek se legyen olyan jó. Nem jártam. Olyan jól kerültem a képzést, hogy két hónap után küldték a felszólítást, hogy fizessem be a teljes tandíjat. A Naplóban is olvastam hasonló esetet nyelviskolákkal, ahol a képző cég bevasalta a vélelmezett elmaradt bevételét. A szerződés kisbetűs részét tanulmányozva rájöttem, hogy nincs menekvésem, vagy most befizetem a követelt negyed misit, vagy bírósági tárgyalás és sok stressz után kétszerannyit. Az első mellett döntöttem, és a kurvaannyukat.
Próbálnám meg én perelni a majdnem-megrendelőimet, hogy márpedig fizessék ki nulla munkára az ígéretük miatt a honlapkészítési költséget, mert én számítottam arra a bevételre!
Három hónapja hanyagoltam ezt a blogot, annyi elfoglaltságom volt. Valami klikkelnivaló mindig akadt a gépen, s csak az utóbbi héten volt annyi szabadidőm, hogy esténként valami játékot gyűrjek a gépen. A Drakensang elég jó játék hardcore RPG-seknek. A szabadidőm hiányának oka a Kerecsen TV, amire elég komolyan rágyúrtunk. Van ott mindenféle műsor, még helyi könnyűzene is a Kuttya zenekarnak köszönhetően.
Ma pedig a magyartaltos.info jóvoltából készült egy írásos riport, amire válaszolgatok:
A Vimeón rátaláltam egy elég hasznos közösségi oldalra/blogra, ahol elmagyarázzák a filmkészítés csínját-bínját. Világítás, kompozíció, további források amatőr és profi célokra egyaránt. Napokig el tud merülni a témában, aki nem akarja filmiskolákban vesztegetni a pénzét és az idejét. Ja, a cím: homefilmschoolstudent.com. Egy filmezéssel ismerkedő fiatal tehetség, Caleb Pike és egy vén róka a szakmában, Guy Silagi osztja az észt a videókban és a honlapon. Az öreg nevéből arra következtettem, hogy valami idegenbe szakadt hazánkfia, s ezzel nem nagyon lőttem mellé, ám közelebbről vizsgálva a profilját, egy szörnyűbb gyanúm támadt. Ezt a gyanúmat egy készülő holokamu film bemutatója alatti hozzászólásában csak megerősítette. Abban a filmben is sok olyan ember szólal meg, akiknek az orrcimpája fentebb van, mint az orrhegye...
Videózgattam eddig hobbiszerűen egy 3CCD-s miniDV kamerával, nagyrészt az MSZ-nek. Először a Doclerre, majd amikor az megszűnt, a Vimeóra pakolgattam a videókat. Beküldtem a Szövetség TV-nek is az általuk kívánt gyökér képminőségben, majd próbáltam azt az úgynevezett televíziót is az internetes műsorközlés modernebb formái felé terelni, de olyan ellenállásba ütköztem, hogy hányingerrel küszködve hagytam a fenébe az egészet. Innentől már bottal sem böködöm ezt a témát.
De itt helyi MSZ-körben nem hagyjuk annyiban a dolgot, elkezdtünk szervezni egy saját internetes televíziót. Domain és honlap már megvan: www.kerecsen.tv! Január elején indulunk, mert addig még pár technikai eszközt be kell szerezni, össze kell szerelni.

Az a cél, hogy olyan jó témákat olyan jó megjelenítéssel közöljünk, amennyire jól csak tudjuk. Tehát a kis videókamerám helyett valami HD kamera kell. Nem is egy! A debreceni Jobbik irodában láttam porosodni pár hónapja egy Sony HDR-SR1-et, ami elég jó a célra: sok kreatív és manuális funkció, mikrofonbemenet és fejhallgató-kimenet. Ezzel pedig el tudtam vállalni egy olyan melót, aminek az árából megvehettem egy sajátot, egy JVC HD7-et.

A JVC nagyon kezes jószág rengeteg manuális beállítással, fényerős obival. Sajnos ebben a félprofi kategóriában sem állítható még potival a mikrofon bemeneti jelszintje, de az már haladás, hogy legalább jelszintmérője van. Amit igazán tudnék használni, az már profi kategória, és sokszázezer forint - a fotózásból túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy mindent kézzel állítok be, mindenre külön dedikált gomb van. Mivel az anyagokat én is vágom meg, azt is pontosan tudom, hogy milyen anyagnak kellene a kamerából kijönnie, hogy ne kelljen sokat szarozni az utómunkával.
Két kamera szükséges a hosszabb előadások, beszélgetések, riportok felvételéhez, mert a kamerakapkodás az béna megoldás. Az MSZ irodából könnyen, gyorsan stúdiót varázsolhatunk, ehhez rendeltem mikrofonokat és egy 4+4 csatornás keverőt, valamint világítás is lesz két állványra tett tükrös neon armatúrából, aminek a színhőmérsékletét is ellenőriztem már. Emberek is alakulnak a kezelésre.
Végezetül nézzetek koncertvideókat, amit a Sonyval vettem fel, hogy látsszon a különbség, mennyivel jobb videókamerával felvenni a videót, és nem fényképezőgéppel.
- Blues Rockets: Got My Mojo Workin' - régebbi balmazújvárosi felvétel Canon EOS 550D-vel, az elrettentő példa kedvéért.
- Blues Rockets: Got My Mojo Workin' - ez már tegnapelőtti felvétel, lényegesen jobb.
- Blues Rockets: Help Me
- Blues Rockets: Háromhuszas blues
- Blues Rockets: Sweet Home Alabama
Karácsony utáni meglepetésként szerepeljen itt egy kis ismeretterjesztő anyag a történelmi alkotmányunkról, és a mindenkori kormány alkotmányozáshoz való hozzáállásáról. Ezt játékos módon lehet elolvasni, ugyanis a letöltött dokumentumot kinyomtatás után egy bizonyos módon össze kell hajtogatni és szét kell vágni, hogy egy pici, zsebre vágható, aranyos, 16 oldalas füzetecskét kapjunk az egy darab A/4-es papírból.
Az alábbi videón pedig elmagyarázom, hogyan kell kinyomtatni és összehajtogatni ezt a füzetecskét:
1. oldal / 3
Véletlen kép
Okosan keress!
Ezt olvasom épp
Utolsó kommentek
|





















Címlap RSS





