A manapság indított számítógépes tanfolyamok véleményem szerint többet ártanak, mint amit használnak. Vegyük például első tapasztalatomat, amikor a munkaügyin keresztül jelentkeztem egy gazdasági informatikus tanfolyamra. Első sokk akkor ért, amikor a tanulmányi szerződésen szerepelt a tanfolyami díj: fejenként félmillió forint. Ez két előadót jelentett 8 hónapon keresztül napi 4 órában, olyan 25-30 főre. 15 misi azért nem kis pénz, ha kevesebb mint fele az önköltség. Második sokk a tananyag ismertetésénél ért, mert az általam várt színvonal alatti volt. Egyik része a számítástechnika, amiben keményen még a Turbo Pascalba is belecsaptak, másik része valami vállalati gazdasági rész, amit szintén tanultam érettségi után két évig a képesített könyvelői tanfolyáson. Mondjuk nem lettem könyvelő, mert az annyira nem az én világom, hogy könyvvitelből meg is buktam. Szarul magyarázták el akkor az alapokat, és csak most értettem meg a lényegét, ahogy magamnak vezetem a háztartási könyvelésemet. De visszatérve a gazdasági informatikus tanfolyamra, fontosnak tartom megemlíteni a cég nevét: OKI-TOK Oktatási és Kereskedelmi Bt. Nincs saját weboldaluk, gyanítom, hogy az állami megbízások túlszámlázása a feladata, és valami nagyobb cég outsourcing megoldása.

Hamar kijelentkeztem a gazdinfós képzésből, és örülhetek, hogy nem kellett visszafizetnem a teljes tandíjat, mert találtak más embert, akit finanszíroz az állam. Sajnos nem voltam ilyen szerencsés a második tanfolyással, ami ezúttal a Rutinsoft által hirdetett webmester képzés volt. Csúnyán rászedtek. Egy telefonhívással kezdődött, amikor éppen lehetőségeket kerestem az első tanfolyam után. Egy ügynöknő mondta, hogy szívesen lejön és elmondja, hogy miről van szó. Eljött házhoz, és megegyeztünk, hogy amelyik részt tudom, abból soron kívül levizsgázok, és nem kell bejárnom, nem kell fizetnem. Én hülye voltam, a nő rámenős, ezt nem rögzítettük írásban a szerződésben. Egy hónap múlva volt konkrét eligazítás a tanfolyammal kapcsolatban, ahol a leendő elődadók többek közt ismertették a tananyagot. Kiderült, hogy itt sem terem számomra sok babér, az oktatott anyag 10%-át tudnám hasznosítani, és van húzótantárgy is, hogy senkinek se legyen olyan jó. Nem jártam. Olyan jól kerültem a képzést, hogy két hónap után küldték a felszólítást, hogy fizessem be a teljes tandíjat. A Naplóban is olvastam hasonló esetet nyelviskolákkal, ahol a képző cég bevasalta a vélelmezett elmaradt bevételét. A szerződés kisbetűs részét tanulmányozva rájöttem, hogy nincs menekvésem, vagy most befizetem a követelt negyed misit, vagy bírósági tárgyalás és sok stressz után kétszerannyit. Az első mellett döntöttem, és a kurvaannyukat.

Próbálnám meg én perelni a majdnem-megrendelőimet, hogy márpedig fizessék ki nulla munkára az ígéretük miatt a honlapkészítési költséget, mert én számítottam arra a bevételre!